Gondolj egy személyre. Gondolj az arcára. Gondolj
a szemére. Gondolj a szájára.
Gondolj a csókjára. Gondolj az ölelésére. Gondolj a
kezére. Gondolj a szavaira.
Gondolj az illatára. Gondolom most kurvára fáj
benned valami.

Ne akard, hogy úgy szeressen, ahogyan te szereted őt. Lehet, hogy semmit sem érnél vele. Lehet, hogy te sem tudod igazán, hogy mit érzel. Lehet, hogy csak valaminek a hiányát akarod pótolni. Ne akard, hogy ezt kapd vissza. Engedd el az elvárásokat. Sodródj. Ne azért szeresd, hogy majd ő ugyanazt adja vissza.Hagyd, hogy úgy szeressen, ahogyan neki jó. Hagyd, hogy végigjárja az utat a maga tempójában a szívedig.

Igazából elég bunkó tudok lenni, de mivel mosolyogva sértem meg az embereket, ezért senki nem vesz komolyan, azt gondolják, hogy viccelek. Azért megnézném az arcukat egyszer, amikor rájönnek, hogy nem viccelek, hanem tényleg ennyire lenézem őket.

Mindig van egy pont, ahol az út kettéválik. Abban a hitben válunk szét, hogy az útjaink egyszer újra összefutnak. Ahogy távolodunk az úton, a másik egyre kisebbnek tűnik. De nem baj, egymásnak vagyunk teremtve.

Tudod mi a legnagyobb hiba, amit elkövethetsz? Az, hogy bármennyire is hangoztatod, hogy igaz szerelemre vágysz, a lelked legmélyén igazából rettegsz tőle. A boldogság vonz téged, de csak a képzeletedben, mert csak ott mered igazán megélni. Egyre-másra gyűröd magadba a szerelmes regényeket és filmeket, de sosem mered annyira elengedni, kitárni magad, hogy megélhesd a szerelmet.

 

Az ember egyszer csak rádöbben, hogy vége, végleg. Nincs visszaút, érzi az ember. És ekkor jön el a pillanat, mikor felidézzük, hogy is kezdődött, majd rájövünk, hogy már jóval azelőtt, mint gondoltuk volna. Az emberben ekkor tudatosul, hogy minden csak egyszer történik meg és bármennyire szeretnénk, ugyanaz az érzés már soha nem lesz meg. Soha többé nem érezzük magunkat három méterrel a felhők felett.

hiányzol. nem a mostani te, nem is az akibe szerelmes voltam. az a valaki hiányzik akivel órákat beszélgettünk, a semmiről, azelőtt mielőtt mindent elrontottunk volna !

 

Tudod mi a te bajod? Túl gyorsan kötödsz. És ha egyszer kötödsz valakihez, bármit megteszel hogy megfelelj neki, és hogy boldoggátedd. Sosem arról van szó ilyenkor, hogy te mit akarsz mindig más érdekeit nézed a sajátod elött. Túl sok lehetöséget adsz ezeknek az embereknek, akik túl könnyen feladják, ök ezt nemérdemlik meg. Kihasználnak téged, és befolyásolható leszel. De te jól meg vagy így is, mert ök ott vannak az életedben, és te csak ennyit akarsz. És még ha át is vernek, te ott leszel nekik. Mert ez vagy te, ilyen vagy te. Ha egyszer kötödsz valakihez, foglyul ejtik a szíved, és mindíg lesz benne helyük. És ezért olyan nehéz most öt is elengedned.

Az őrület határáig szerettem. Ezt hívják
elmebajnak. Ezt, ami nekem az egyetlen
érezhető módja szeretni

Néha olyan jó sírni egy kicsit... Elhúzni a függönyt, ráülni az ágyra, betakarózni egy meleg pokrócba, felvenni a fejhallgatót, lassú, érzelmes zenét hallgatni amihez kötődsz , közbe nézni ki az ablakon és sírni. Hol a szerelem, hol a csalódottság, hol a kudarc, hol a magány, hol egyszerűen csak az élet miatt. Nem zokogni, csak könnyezni. Kiereszteni magadból azt amit érzel. Tisztázni a dolgokat. Kibékülni azzal aki benned van. Majd megnyugodni, bemászni a takaró alá s tudni, hogy soha nincsen soha..

Hazudj....szemrebbenés nélkül, mosolyogj, amikor más fel tudna robbanni, építs falakat magad köré, majd rombold le őket, majd építs újabbakat, gyűlö
ölj vagy szeress tiszta szívedből, légy játékos, titokzatos, kiismerhetetlen, bosszúálló, haragtartó, majd megbocsájtó, tudd, hogy ki a fontos, őket ne, de mindenki mást könnyen ereszd be is, ki is az életedből. Érd el, hogy utáljanak, beszéljenek rólad rosszindulatú pletykákat, összesúgjanak a hátad mögött.. mert az, aki tud játszani az emberekkel, eléri, hogy érzelmeket váltson ki belőlük.

Tudnod kellene hogy mi az a fájdalom! Azt hiszem akkor nem játszanál az érzéseimmel

'Szerinted mi a fontosabb? Meghalni hogy éljél,vagy élni hogyha meghaltál azt mondják hogy éltél?

Hát vége! Elengedtelek, ahogy kívántad. Megtettem, hogy boldogabb lehess. Hogy leszel-e? A jövőd nem ismerem, de azt tudom, hogy sárba tiportad a szerelmem. Megbocsátottam százszor, ezerszer, hittem, hogy elfogadod szerelmem majd s viszont szeretsz, de látom, ez már sohasem történik meg. Magányos éjszakáidon, jusson majd eszedbe, hogy volt valaki, aki szívből szeretett, de Te mégis elűzted örökre..."

 

Ha azt akarod hogy netorjek ossze a szived csinalj ugy mintha nem lenne.

 

 

Oldal: IDÉZETEK (úúúj)
Álmoktól legyél részeg, ha a valóság megszondáztat! ♥ - © 2008 - 2024 - vanikah.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat